A dohány Angliába érkezésének legelterjedtebb dátuma 1586. július 27., amikor Sir Walter Raleigh állítólag Virginiából hozta Angliába.

Az egyik legenda szerint Sir Walter szolgája, amikor először látta pipázni, vizet öntött rá, mert attól tartott, hogy lángra kapott.

Sokkal valószínűbb azonban, hogy a dohány már jóval ez előtt a dátum előtt is jelen volt Angliában. A spanyol és portugál tengerészek már hosszú évek óta dohányoztak, és valószínű, hogy a pipázás szokását a brit tengerészek már 1586 előtt átvették. Sir John Hawkins és legénysége már 1565-ben elhozhatta a dohányt ezekre a partokra.

Amikor azonban Raleigh 1586-ban visszatért Angliába, a Roanoke-sziget településéről telepeseket hozott magával, akik dohányt, kukoricát és burgonyát hoztak magukkal.

Meglehetősen bizarr módon a dohányt jót tett az egészségnek, míg a burgonyára nagy gyanakvással tekintettek! A dohány használata ebben az időben már jól ismert volt a kontinensen. A spanyol Nicolas Monardes írt egy jelentést a dohányról, amelyet John Frampton 1577-ben fordított le angolra "Of the Tabaco and of His Greate Vertues" címmel, és amely a dohányt fogfájás enyhítésére ajánlotta,hulló körmök, férgek, szájszag, szájzár és még a rák is.

1586-ban a pipázó gyarmatosítók látványa őrületet keltett az udvarban. 1600-ban Sir Walter Raleigh állítólag arra csábította I. Erzsébet királynőt, hogy kipróbálja a dohányzást. Ezt az egész lakosság lemásolta, és az 1660-as évek elejére a szokás mindennapossá vált, és kezdett aggodalomra okot adni.

1604-ben I. Jakab király megírta "A Counterblaste to Tobacco" című írását, amelyben a dohányzást "a szemnek kellemetlen, az orrnak utálatos, az agynak káros, a tüdőnek veszélyes, és a fekete és bűzös füstben leginkább a feneketlen gödör szörnyű, szagló füstjéhez hasonlít".

Jakab behozatali adót vetett ki a dohányra, amely 1604-ben 6 shilling 10 penny volt fontonként. A katolikus egyház még a dohány fogyasztását is megpróbálta megakadályozni azzal, hogy bűnösnek nyilvánította a dohány használatát, és megtiltotta a szent helyekről.

E figyelmeztetések ellenére a dohányfogyasztás tovább nőtt. 1610-ben Sir Francis Bacon megállapította, hogy a dohányfogyasztás növekedett, és hogy nehéz leszokni róla.

A virginiai Jamestownban 1609-ben John Rolfe telepes lett az első telepes, aki sikeresen termesztett dohányt ("barna aranyat") kereskedelmi méretekben. 1614-ben Jamestownból küldték az első dohányszállítmányt Angliába.

1638-ban körülbelül 3 000 000 font virginiai dohányt küldtek Angliába eladásra, és az 1680-as években Jamestown évente több mint 25 000 000 font dohányt termelt Európába irányuló exportra.

II. Károly 1660-as restaurációjával a dohány új felhasználási módja is megjelent Párizsból, ahol a király száműzetésben élt. A szippantás az arisztokrácia kedvenc módja lett a dohány élvezetének.

Az 1665-ös nagy pestisjárvány idején a dohányfüstöt a "rossz levegő" elleni védekezésként széles körben propagálták. A pestis tetőpontján a londoni Eton College-ban a londoni iskolás fiúk számára a reggeli pipázást kötelezővé tették.

A 17. és 18. században folytatódott a dohánybehozatal Virginiából és Karolinából, mivel a dohány iránti kereslet nőtt, és a dohányzás gyakorlata széles körben elfogadottá vált Nagy-Britanniában.