Hagyományos walesi viselet
Nem sok ország mondhatja el magáról, hogy nemzeti ruhája megmentett egy nemzetet!
Az utolsó brit invázióra a walesi Fishguardnál került sor 1797-ben, amikor a francia csapatok sikeresen partra szálltak Llanwnda közelében. A fosztogatás után, amely során sok bort fogyasztottak (néhány nappal korábban hajótörést szenvedett egy portugál hajó, amelynek rakományát a helyiek "megmentették"), a megszállók közül sokan túl részegek voltak ahhoz, hogy harcoljanak. Két napon belül az invázió összeomlott, és a franciák megadták magukat.egy helyi milícia.
Furcsa módon azonban az átadásról szóló megállapodás számos ezer Brit vöröskabátos katonák támadtak a franciákra - de csak néhányan voltak. száz Fishguardban! Ezen a vidéki területen azonban több száz, hagyományos piros köpenybe és fekete kalapba öltözött walesi nő volt, akik azért jöttek, hogy lássák, mi történik. Távolról úgy tűnik, hogy a részeg franciák ezeket a nőket brit gránátosoknak nézhették!
Lásd még: A Stamford Bridge-i csataA hagyományos walesi viseletet a Wales vidéki területein élő nők viselték. A jellegzetes ruházat alapja egyfajta gyapjúból készült, 18. századi stílusú hálóing volt, amelyet fűző fölött viseltek. Ehhez nyomtatott nyakkendő, alsószoknya, kötény és kötött harisnya tartozott. A ruhát a 17. századi divatra emlékeztető magas kalap és egy piros, sapkás köpeny egészítette ki.
Lásd még: A lovak története Nagy-BritanniábanA 18. század vége / 19. század eleje előtt nem létezett walesi nemzeti viselet. Az 1830-as években Lady Llanover, egy gwenti vasmester felesége nagy befolyással bátorította a "nemzeti" viselet viselését. Fontosnak tartotta a walesi nemzeti identitás megteremtését, mivel ebben az időben sokan úgy érezték, hogy nemzeti identitásuk veszélyben van. Ő bátorította a nemzeti viselet használatát.a walesi nyelv és a vidéki nők hagyományos viseletén alapuló, felismerhető walesi viselet viselése.
A viselet elfogadása egybeesett a walesi nacionalizmus erősödésével is, mivel az iparosodás terjedését a hagyományos mezőgazdasági életmódot fenyegető veszélynek tekintették, és mivel a viselet nagy része gyapjúból készült, ez a walesi gyapjúipart is fellendítette.
A 19. század előrehaladtával a hagyományos viselet viselése egyre kevésbé volt népszerű, és az 1880-as évekre a walesi viseletet inkább a hagyományok fenntartására és a külön walesi identitás megünneplésére tett kísérletként, mintsem mindennapi viseletként hordták.
Ma a walesi viseletet viselik Szent Dávid napján, valamint a koncerteken és az eisteddfodau-n. A turisztikai ipar számára is nagyon fontos: a walesi ruhás babák kiváló ajándéktárgyak és szuvenírek!