Tudta, hogy a bajusz leborotválásáért börtönbe lehetett kerülni? 1860 és 1916 között a brit hadseregben minden katonának tilos volt leborotválni a felső ajkát, különben fegyelemsértésnek minősült volna.

Az Oxford szótár szerint a "bajusz" szót először 1585-ben jegyezték fel a francia könyv fordításában, A Turkie-ba tett nauigációk, vándorlások és utazások A bajusznak még közel 300 évre volt szüksége ahhoz, hogy a Brit Birodalom jelképévé váljon, a birodalomé, amely fénykorában a világ népességének negyedét uralta.

Az 1800-as évekbeli napóleoni háborúk idején a brit tiszteket a kokszos franciák ihlették, akiknek bajuszuk "a terror tartozéka" volt. Az újonnan gyarmatosított Indiában a bajusz a férfi presztízs szimbóluma volt. Tipu Szultán, Mysore uralkodója a Kelet-indiai Társaság felett aratott győzelméről egy festménnyel emlékezett meg, amely a tisztára borotvált brit katonákat úgy ábrázolta, mintha azokúgy néztek ki, mint a lányok, vagy legalábbis olyan lények, "akik nem teljesen hímneműek".

A bengáli hadsereg bajuszos katonái

Akár az indiai férfiak nyilvánvaló megvetése volt az indiaiak részéről a borotvált britek iránt, akár a birodalmi faj felsőbbrendűségének igénye, vagy egyszerűen csak azért, mert tetszett nekik a férfiasság új szimbóluma, a brit katonák elkezdték kisajátítani a férfiasságnak ezt az indiai jelét. Így kezdődött az, ami "bajuszmozgalomként" vált ismertté. 1831-ben, nagy örömükre, a királynő hadseregének 16. Lancers-étmegengedett a bajusz viselése.

A bajusz növesztését azonban még mindig sokan elítélték, mint a "bennszülöttek", és a briteket lebeszélték az ilyen divatról. 1843-ban James Abbot katonatiszt nagy bajusza szemöldököt vonzott, annak ellenére, hogy hősies erőfeszítéseket tett az indiai szubkontinens távoli szegleteiben. Ez idő tájt azonban volt egy közszereplő, aki merte viselni a bajuszt: George Frederick úr.Muntz, Birmingham parlamenti képviselője.

George Frederick Muntz úr, akit a modern bajuszmozgalom atyjának tekintenek.

Indiában Lord Dalhousie főkormányzó nem támogatta a "kapilláris kitüntetéseket". Magánlevelében Dalhousie azt írta, hogy "gyűlöli, ha egy angol katonát úgy állítanak be, mint egy franciát".

A közszolgálat ezzel szemben üdvözölte az ilyen kitüntetéseket. A sajtó is hasonlóan vélekedett. Az 1850-es évekre olyan tekintélyes folyóiratok, mint a The Westminster Review , Illustrated London News és The Naval & Military Gazette széleskörűen kommentálta, és ezzel megszületett a "szakáll- és bajuszmozgalom". 1853-ban Charles Dickens széles körben olvasott magazinjában megjelent egy szakállkiáltvány. Háztartási szavak Ez a hangos mozgalom olyannyira népszerűsítette az arcszőrzet előnyeit, hogy 1854-ben Lord Frederick FitzClarence, a Kelet-indiai Társaság Bombay-i hadseregének főparancsnoka parancsba adta, hogy a Bombay-i egység európai katonáinak kötelezővé kell tenniük a bajuszt.

A krími háború 1853 októberében kezdődött, és a brit katonáknak megengedték, hogy lemondjanak a borotváról, hogy megvédjék magukat a csípős hidegtől és a neuralgiás rohamoktól. Amikor a háború három évvel később véget ért, a hazatérő katonák látványa ihletet keltett. 1856. március 13-án Viktória királynő azt írta naplójában, hogy a partra szálló katonák "igazi harcosok képe voltak......They".mindannyian hosszú szakállat viseltek, és nagy hátizsákokkal voltak megrakva".

A krími háború idején a szakáll, a bajusz és a pajesz a bátorság és az elszántság szimbólumává vált, és a britek otthon hasonló arcszőrzetet kezdtek viselni, szolidaritást vállalva a csatatéren harcoló hőseikkel.

John Geary őrmester, Thomas Onslow és Patrick Carttay őrvezető, 95. (Derbyshire) gyalogezred, Krími háború

1860-ra a bajusz kötelezővé vált a brit hadseregben. A királyi szabályzat 1695. számú parancsa így szólt: "........Az állat és az alsó ajak borotválva lesz, de a felső ajak nem. A bajusz, ha viselünk, mérsékelt hosszúságú legyen".

A borotválatlan "felső ajak" így a katonai egyenruha és szolgálat szinonimájává vált. Legyen szó Frederic Thesiger tábornokról, aki az 1870-es évek végén a zulu háborúk során vált híressé, vagy Frederick Sleigh Roberts tábornagyról, aki a XIX. század egyik legsikeresebb hadvezére lett, vagy a nagy Afrika-kutatóról, Sir Richard Burtonról, mindannyian bajusszal díszített merev felső ajkúak voltak.Burton ugyanis az oxfordi Trinity College-ban töltött tinédzserkorában párbajra hívott ki egy diáktársát, aki gúnyolódni merészelt a bajuszán.

Sir Richard Burton, felfedező

Nemcsak a hadseregben, hanem az 1850-es évek közepe után a bajuszok a brit civil társadalomba is betörtek. 1860-ban feltalálták a bajuszcsészét, hogy a bajusz száraz maradjon teázás közben. 1861-ben a British Medical Journal egyik cikke szerint Amerikában egy átlagos évben 36 millió munkanapot veszítettek csak a borotválkozás miatt. Még a gyarmatokon is társadalmi halált jelentett egy brit férfi számára, haAz úriemberek klubjában ugyanolyan szégyenletesnek tartották, ha valaki borotvált felső ajakkal jelent meg, mintha elfelejtett volna nadrágot húzni.

Az 1880-as évek végére azonban a bajuszok népszerűsége hanyatlásnak indult. A divatos londoni férfiak a tiszta borotválkozást kezdték előnyben részesíteni. Az arcszőrzetet baktériumokat és kórokozókat hordozónak tartották. A szakáll borotválása a betegek kórházi kezelése során vált szokássá. 1895-ben King Camp Gillette amerikai feltaláló (ő maga is feltűnő bajusszal) előállt az eldobható borotvapengék ötletével.A hajmentesítés gyakorlata még soha nem volt ilyen olcsó és egyszerű.

A szakállra és a bajuszra az első világháború kitörésekor érte a másik komoly csapás. Nehéz volt feltenni a gázálarcot, ha az embernek volt arcszőrzete, mivel a tömítés csak szőrtelen bőrön működött. A fronton tiszta vizet találni is nehéz volt, így a borotválkozás luxus lett. Emellett a 18 év alatti fiúk közül akár 250 000 is harcolt Nagy-Britanniáért a Nagy Háborúban. Ezek a toborzottak túl fiatalok voltak ahhoz, hogybajuszt viselni; csak egy vékony, egérszerű csíkot tudtak. 1914-ben, még a háború kitörése előtt is érkeztek jelentések a bajusz viselésére vonatkozó katonai parancs megsértéséről.

A kérdés további megvitatására haditanácsot hoztak létre, és 1916. október 8-án úgy döntöttek, hogy a brit hadseregben nem lesz kötelező a bajusz. A királyi szabályzatot úgy módosították, hogy törölték a "de a felső ajkakat nem" szöveget. A rendeletet Sir Nevil Macready tábornok írta alá, aki maga is utálta a bajuszt, és még aznap este betért egy borbélyüzletbe, hogy példát mutasson.

Sir Nevil Macready tábornok, mielőtt leborotválta volna a bajuszát...

Később, amikor Nagy-Britannia egykor fékezhetetlen birodalma kezdett megingani, a bajusz is visszavonult. Arthur Ernest Percival altábornagynak, akit a szingapúri brit vereségért okoltak, alig látható bajusza volt. Még Anthony Eden miniszterelnöknek is alig látható bajusza volt, akinek az 1956-57-es szuezi válság rossz kezelése a brit szuperhatalmi presztízs végleges elvesztéséhez vezetett.

A bajusz sorsa összefonódott a birodalom sorsával. Ahogy a térképen a piros jel, amely a csúcspontján hétszer akkora volt, mint a Római Birodalom, néhány jelentéktelen pontra csökkent, úgy csökkent a díszített felső ajkak, a birodalmi fennhatóság letűnt szimbóluma is.

Debabrata Mukherjee. A tekintélyes Indian Institute of Management (IIM) MBA diplomáját szereztem, jelenleg a Cognizant Business Consulting tanácsadójaként dolgozom. Megunva a hétköznapi vállalati életet, első szerelmemhez, a történelemhez folyamodtam. Írásommal szeretném a történelmet mások számára is szórakoztatóvá és élvezetessé tenni.