A városi kikiáltó
"Oyez, oyez, oyez, oyez!"
Ez a városkikiáltó hívása vagy kiáltása, amelyet ma már általában csak ünnepségeken, ünnepségeken és helyi eseményeken hallani, de a középkori Anglia utcáin ez a kiáltás mindennapos volt.
Az "Oyez" (ejtsd: "oh yay") a francia nyelvből származik. ouïr (A városi kikiáltó ezekkel a szavakkal kezdte kiáltását, amelyet egy nagy kézi harang megszólalása kísért, hogy felhívja magára a figyelmet. A kikiáltó vagy harangozó feladata volt, hogy tájékoztassa a városlakókat a legfrissebb hírekről, közleményekről, törvényekről és minden más fontos információról, mivel ebben az időben a legtöbb ember írástudatlan volt, és nem tudott olvasni.
A kiáltás ezután a következő szavakkal fejeződik be: Isten óvja a királyt" vagy "Isten óvja a királynőt".
Miután felolvasta üzenetét, a városi kikiáltó azt a helyi fogadó ajtóoszlopához erősítette, így "hirdetményt adva fel", ami az oka annak, hogy az újságokat gyakran "Postának" nevezik.
Lásd még: A Királyi Haditengerészet mérete a történelem soránA hírek hirdetése azonban nem az egyetlen feladatuk volt: sőt, eredeti feladatuk az volt, hogy sötétedés után járőrözzenek az utcákon, békefenntartóként működve, letartóztatva a szabálytalankodókat, és büntetésül a karámba vigyék őket, valamint kiírva a bűneiket, hogy lássák, miért vannak ott. Az is a feladata volt, hogy a kijárási tilalom kicsengetése után gondoskodjon a tüzek éjszakára történő eloltásáról.
A nyilvános akasztásokon a városi kikiáltó feladata volt az is, hogy felolvassa, miért akasztják fel az illetőt, majd segítsen levágni.
A szerep legfontosabb követelményei az olvasási képesség, a hangos hang és a tekintélyt sugárzó fellépés voltak. A harangozók minden egyes kiáltásért fizetést kaptak: a 18. században az ár 2d és 4d között volt kiáltásonként.
A városi kikiáltókat törvény védte. Bármit tettek, azt az uralkodó nevében tették, ezért egy városi kikiáltó bántalmazása árulásnak minősült. Ez szükséges biztosíték volt, mivel a városi kikiáltóknak gyakran kellett nemkívánatos híreket, például adóemeléseket közölniük!
A városi kikiáltó vagy harangozó legalább a középkorig visszavezethető: két harangozó szerepel a Bayeaux-i faliszőnyegen, amely Vilmos normandiai király angliai invázióját és az 1066-os hastingsi csatát ábrázolja.
Lásd még: Edward a mártírA mai városkikiáltók piros-arany kabátot, bricsesznadrágot, csizmát és trikornisos kalapot viselnek, és a 18. századra visszanyúló hagyomány szerint a helyi ünnepségeken, rendezvényeken és városkikiáltó-versenyeken is találkozhatunk velük.
Chester az egyetlen hely Nagy-Britanniában, ahol rendszeresen hallhatjuk a városi kikiáltót. A kikiáltót a High Crossnál találjuk délben (versenynapokon 11 órakor) minden keddtől szombatig június és augusztus között. Chesterben a középkor óta a High Crossnál olvassák fel a kiáltványokat.
Tudtad, hogy amikor a városi kiáltók egy csoportja összejön, például egy versenyre, azt "kiáltók bömbölésének" nevezik?