829-ben Egbert lett Britannia nyolcadik bretwaldája, ami Anglia számos királyságának főuraként jelölte őt, ami figyelemre méltó teljesítmény volt a számos angolszász terület közötti rivalizálás idején, amelyek mindegyike a hatalomért, a földért és a fennhatóságért versengett.

Egbert, mint sok szász uralkodó, azt állította magáról, hogy nemesi származású volt, amely Cerdicre, a Wessex-ház alapítójára vezethető vissza. 784-ben apja, Ealhmund volt Kent királya, uralkodása azonban nem kapott nagy figyelmet az angolszász krónikákban, mivel a merciai királyságból származó Offa király növekvő hatalma háttérbe szorította.

Ez volt az az időszak, amikor a merciai hatalom Offa király uralkodása alatt érte el csúcspontját, és ennek eredményeként a szomszédos királyságok gyakran a merciai hegemónia impozáns és egyre növekvő erejének uralma alatt találták magukat.

Wessexben azonban Cynewulf királynak sikerült fenntartania egy bizonyos fokú autonómiát Offa végső ellenőrzése alól. 786-ban Cynewulf királyt sajnos meggyilkolták, és bár Egbert volt a trónra pályázó, Egbert tiltakozása ellenére rokona, Beorhtric kapta meg a koronát.

Egbert

Mivel Beorhtric házassága Offa király lányával, Eadburh-gal megszilárdította hatalmát és szövetségét Offával és a Merciai Királysággal, Egbert franciaországi száműzetésbe kényszerült.

Az Angliából száműzött Egbert több évet töltött Franciaországban Nagy Károly császár pártfogása alatt. Ezek a meghatározó évek rendkívül hasznosnak bizonyultak Egbert számára, mivel itt kapta meg oktatását és képzését, valamint Nagy Károly hadseregének szolgálatában is eltöltött időt.

Sőt, feleségül vett egy Redburga nevű frank hercegnőt, és két fiút és egy lányt szült neki.

Bár Beorhtric uralkodásának teljes ideje alatt Franciaország biztonságában maradt, visszatérése Britanniába elkerülhetetlen volt.

802-ben Egbert körülményei megváltoztak, mivel Beorthric halálának híre azt jelentette, hogy Egbert Nagy Károly értékes támogatásával végre elfoglalhatta a Wessexi Királyságot.

Eközben Mercia ellenzékben nézte, nem szívesen látta, hogy Egbert fenntartja függetlenségét Offa királyságától.

Egbert, aki szerette volna letenni a névjegyét, azt tervezte, hogy hatalmát Wessex határain túlra is kiterjeszti, ezért nyugat felé, Dumnonia felé tekintett, hogy az őslakos briteket is bevonja birodalmába.

Egbert tehát 815-ben támadást indított, és sikerült meghódítania Britannia nyugati részének hatalmas területeit, hogy a cornwalliak főurává váljon.

Az újabb győzelemmel a háta mögött Egbert nem állította le hódító terveit; épp ellenkezőleg, igyekezett kihasználni Mercia fogyatkozónak tűnő hatalmát, amely elérte a csúcspontját, és most hanyatlásnak indult.

Az időzítés tökéletes volt a hatalomátvételhez, és 825-ben lezajlott az angolszász korszak és minden bizonnyal Egbert pályafutásának egyik legjelentősebb csatája. 825-ben a Swindon közelében lezajlott ellenduni csata hivatalosan is lezárta a merciai királyság uralmának időszakát, és új hatalmi dinamikát vezetett be, amelynek Egbert volt a középpontjában.

Az ellenduni csatában Egbert döntő győzelmet aratott az akkori merciai király, Beornwulf ellen.

Sikerét ki akarta használni, ezért fiát, Aethelwulfot egy sereggel délkeletre küldte, ahol meghódította Kent, Essex, Surrey és Sussex területeit, amelyeket korábban Mercia uralt. Ennek eredményeként a királyság mérete csaknem megduplázódott, ami megváltoztatta a politikai helyzetet, és új korszakot indított el a Wessexi Királyság számára.

Eközben Beornwulf megalázó veresége lázadást szított a merciai hatalom ellen, amelybe a Wessexszel szövetséges keleti angyalok is belekeveredtek, akik a merciai hatalom ellen harcoltak és győztek. Mivel függetlenségük biztosítva volt, Beornwulf kísérletei, hogy a keleti angyalokat megtartsák, a halálához vezettek, és megerősítették Egbert hatalmát a délkeleti területek és a korábban aMercia.

Miután a politikai helyzet határozottan Egbert javára változott, 829-ben még egy döntő manővert hajtott végre, amikor elfoglalta magát Mercia királyságát, és elűzte Wiglaf királyt (Mercia új királyát), száműzetésbe kényszerítve őt. Ekkor lett Anglia főura, és fennhatóságát Northumbria is elismerte.

Bár az ő uralma nem volt tartósnak ítélve, Egbert nagy lépéseket tett a merciai uralom korszakának megfordításában, és tartósan befolyásolta azt a hegemóniát, amelyet a királyság oly sokáig élvezhetett.

Újonnan megszerzett "bretwalda" státusza ellenére nem sokáig tudta megtartani ilyen jelentős hatalmát, és csak egy évbe telt, mire Wiglafot visszahelyezték, és ismét visszaszerezte Merciát.

A kár azonban már megtörtént, és Mercia soha nem tudta visszanyerni egykori státuszát. Kelet-Anglia függetlensége és Egbert délkeleti irányítása örökre megmaradt.

Egbert új politikai dimenziót vezetett be, és bitorolta Mercia addigi meghatározó hatalmát.

Uralkodásának utolsó éveiben azonban egy sokkal baljósabb fenyegetés fenyegetett a víz túloldaláról. A hosszú hajókon érkező, félelmetes hírnévvel rendelkező vikingek érkezése a feje tetejére állította Angliát és királyságait.

Mivel a vikingek 835-ben portyákat indítottak Sheppey szigetén, jelenlétük egyre veszélyesebbnek tűnt Egbert területi birtokaira nézve.

A következő évben Carhamptonnál harmincöt hajó legénységét érintő csatába kényszerült, amely nagy vérontással járt.

A helyzetet tovább rontotta, hogy Cornwall és Devon keltái, akik látták, hogy Egbert elfoglalta a területüket, ezt a pillanatot választották arra, hogy fellázadjanak a hatalma ellen, és egyesítsék erőiket a viking hordákkal.

838-ra ezek a belső és külső feszültségek végül a Hingston Down-i csatatéren jutottak kifejezésre, ahol a kornikai és viking szövetségesek az Egbert vezette nyugat-szászok ellen harcoltak.

A cornwalli lázadók szerencsétlenségére az ezt követő csata a wessexi király győzelmét hozta.

A vikingek elleni harc azonban még messze nem ért véget, de Egbert számára a hatalom megszerzése és a merciai veszteségek visszaszerzése iránti elkötelezettsége végre megvalósult.

Alig egy évvel a csata után, 839-ben Egbert király elhunyt, és fiára, Aethelwulfra hagyta, hogy örökölje a köpenyét és folytassa a vikingek elleni harcot.

Egbert, Wessex királya hatalmas örökséget hagyott hátra, és leszármazottai a tizenegyedik századig Wessex, majd később egész Anglia uralmára rendeltettek.

Egbert királynak sikerült Anglia egyik legjelentősebb uralkodójává válnia, és ezt a tekintélyt továbbadta a következő nemzedékeknek, akik folytatták a felsőbbrendűségért folytatott harcot.

Jessica Brain szabadúszó író, aki a történelemre specializálódott, Kentben él, és minden történelmi dolog szerelmese.