A 150 hektárnyi dicsőséges parkkal körülvett Rufford Apátság egy nagyszerű történelmi nevezetesség, amely Nottinghamshire vidékén fekszik.

Ciszterci apátságként kezdte életét, de VIII. Henrik uralkodása és a kolostorok feloszlatása nagy hatással volt rá. Mint sok más apátságot ebben az időben, magát az épületet is újra kellett építeni, és a 16. században nagyszerű vidéki birtokká vált.

Sajnos a közelmúltban az épület egy részét lebontották, így az egykor nagy történelmi apátságnak csak a maradványai maradtak meg.

Ma Rufford Country Park néven a nagyközönség számára is nyitva áll, egy gyönyörű és festői birtok, több kilométernyi erdei sétával, vonzó kertekkel és bőséges vadvilággal, amelyet élvezni és megfigyelni lehet.

A Rufford Apátság kertje tökéletes hely a pihenésre, sétálásra és a táj megismerésére, ahol rengeteg felfedezni való van, beleértve a csodálatos mesterséges tavat, amely ma már madárfajok és más vadon élő állatok csodálatos választékának ad otthont.

Az egykori apátság és vidéki birtok I. fokozatú műemléképület, amelyet 1146-ban Gilbert de Gant, Lincoln grófja alapított, és a Rievaulx apátságból származó szerzetesekkel ciszterci apátságnak szánták.

A ciszterci rend jellemzően szigorú volt; a rend a franciaországi Citeaux-ból indult, majd a kontinensen terjeszkedett. 1146-ban a Rievaulx apátságból, Anglia egyik legismertebb ciszterci kolostorából mintegy tizenkét szerzetes költözött át Nottinghamshire-be Gamellus apát vezetésével.

A változtatások közé tartozott egy templom létrehozása az újonnan megszerzett földterületen, valamint a jó vízellátás fenntartásához szükséges infrastruktúra kiépítése a saját szükségleteik és a jövedelmező gyapjúipar számára.

A középkori Angliában ebben az időben az apátságok rendkívül fontos intézmények voltak, amelyek nemcsak a vallási élet, hanem a politikai és gazdasági struktúrák központjaivá is váltak. A szerzetesek politikai szerepet töltöttek be, valamint fontos szerepet játszottak az észak-angliai gyapjúkereskedelemben. Az apátság a helyi közösség infrastruktúrájának éltető eleme volt, valamint a tevékenység epicentruma.

Sajnos a szerzetesek ilyen hatalmával együtt járt a korrupció és a pénzzel való rossz gazdálkodás magas szintje is. A középkori Anglia vallási intézményei így a kapzsiság és a pazarló életmód fellegvárai voltak, ami szöges ellentétben állt azzal a lelki élettel, amelyet egy ilyen közösség eredete megcélzott.

1156-ban az angol IV. Adrianus pápa áldását adta az apátságra, ami jelentős terjeszkedéshez vezetett a szomszédos falvak felé. A helyi lakosság számára ez sajnálatos módon olyan területeken jelentett kilakoltatásokat, mint Cratley, Grimston, Rufford és Inkersall.

A Wellow nevű új falu kialakítása olyan építkezés volt, amely az érintettek egy részének szállást kívánt biztosítani. Ennek ellenére konfliktus alakult ki az apát és a helyi lakosság között, akik gyakran kerültek összetűzésbe a földhöz való jogok, különösen az erdőből való fakitermelés miatt.

Eközben az apátság építése már javában folyt, és még évtizedekig épült és bővült.

Sajnos, mint sok más apátság a Brit-szigeteken, Rufford is szomorú sorsra jutott, amikor VIII. Henrik kezdeményezte a kolostorok feloszlatását, amely 1536-ban kezdődött és 1541-ben fejeződött be. E folyamat részeként a kolostorokat, kolostorokat, kolostorokat, perjelségeket és szerzetesrendeket szerte Nagy-Britanniában feloszlatták, vagyonukat és jövedelmüket pedig kisajátították.

A politikának köszönhetően VIII. Henrik király elszakadt a római egyháztól, és visszaszerezte a katolikus egyház vagyonát, ezzel fellendítve a korona kasszáját. VIII. Henrik mostantól az anglikán egyház legfőbb feje volt, ami elkülönült az egyházak felett korábban érvényben lévő pápai hatalomtól.

Rufford számára VIII. Henrik újonnan megtalált hatalmának haragja az apátság ellen irányult, amikor két vizsgálóbiztost küldött, hogy találjanak indokot az apátság végleges bezárására.

A szerzetesek által felhalmozott nagy értékek miatt Rufford fontos vagyontárgy volt. Ezért a két tiszt azt állította, hogy az apátságban egy sor sajnálatos bűnt fedezett fel. Ezek egyike volt az a vád, hogy az apát, Thomas of Doncaster valójában nős volt, és számos nővel megszegte a szüzességi fogadalmát.

A ciszterci apátság napjai meg voltak számlálva, és a következő években a Királyi Bizottság egyszer s mindenkorra bezáratta a Ruffordi Apátságot.

Az apátság számára szomorú eseménysorozat után kezdtek el terjedni a pletykák egy szellemről, egy koponyát viselő szerzetesről, aki az apátság árnyékában ólálkodik.

Mindazonáltal egy új korszak kezdődött, és mint sok más vallási intézmény szerte az országban, az apátságot is egy birtokká, egy nagyszerű vidéki otthonná alakította át új tulajdonosa, Shrewsbury 4. grófja. 1626-ra a birtokot vidéki házzá alakították át, és a Talbot család következő generációi átalakították. 1626-ra a birtok Mary Talbotra szállt, aki a 7. és 8. grófok testvére volt.Earls.

Mary Talbot házassága révén a Rufford vidéki birtok a férjére, Sir George Savile-ra, a 2. báróra szállt, és több évszázadon át a Savile család tulajdonában maradt. Idővel a család következő generációi bővítették és átalakították az otthont. A fejlesztések között szerepelt öt jégház, a hűtőszekrény előfutára, valamint egy fürdőház, aegy nagy és impozáns tó, kocsiszínház, malom és víztorony építése. Ma már csak két jégház maradt meg az eredeti jégházakból.

A Savile család tulajdonában a birtok az akkori vidéki házakra jellemző nagyszerű vadászkastéllyá nőtte ki magát. 1851-ben azonban drámai összecsapásra került sor a birtok vadőrei és egy negyven fős orvvadászbanda között, akik a környék gazdag elitjének vadászati monopóliuma ellen tiltakoztak.

Az incidens gyorsan eszkalálódott, és harc alakult ki a tiltakozó orvvadászok és a birtok tíz vadőre között, aminek következtében az egyik vadőr koponyatörés következtében meghalt. A tetteseket később letartóztatták, és emberölésre, valamint kitoloncolásra ítélték őket. A populáris kultúrában az incidens a Rufford parki orvvadászok nevű népszerű ballada forrása lett.

Az eltelt évszázadok során a birtok működtetése hamarosan nehézségekbe ütközött, és 1938-ban a vagyonkezelők úgy döntöttek, hogy eladják, a föld egy része Sir Albert Ballhoz került, míg az otthon Harry Clifton, egy ismert arisztokrata birtokába került.

Mivel a kontinens fölött baljóslatúan lebegett a háború kilátása, a birtok a következő évtizedben többször is gazdát cserélt. Lovassági irodaként használták, és olasz hadifoglyokat is elhelyeztek benne.

Sajnos az 1950-es évekre a háború és az elhanyagoltság miatt a birtok siralmas állapotba került. Az 1950-es évek vége óta a birtok ismét egy csodálatos vidéki parkként alakult újjá, nagyszerű vadvilággal, gyönyörű kertekkel és egy békés és nyugodt tóval.

A Rufford apátság viharos történelmet tudhat maga mögött, de ma a középkori kolostor maradványait gyönyörűen keretezi a csodálatos nottinghamshire-i táj.

Jessica Brain szabadúszó író, aki a történelemre specializálódott, Kentben él, és minden történelmi dolog szerelmese.