Mungo Park egy rettenthetetlen és vakmerő utazó és felfedező volt, aki Skóciából származott. A viharos 18. században felfedezte Nyugat-Afrikát, és ő volt az első nyugati ember, aki eljutott a Niger folyó középső szakaszára. Rövid élete során egy mór törzsfőnök fogságába esett, mérhetetlen megpróbáltatásokat szenvedett el, több ezer kilométert utazott Afrikán belül és a világ körül,láznak és bolondságnak esett áldozatul, sőt, tévesen halottnak hitték. Élete rövid lehetett, de tele volt merészséggel, veszéllyel és elszántsággal. Joggal emlékeznek rá, mint egy Cook kapitány vagy Ernest Shackleton kaliberű és rangú felfedezőre. Egy selkirki bérlőgazda fiaként mi késztette Parkot arra, hogy Skócia sós partjaitól ilyen messzire, a legmélyebbre utazzon,legsötétebb, Afrika?

Mungo Park 1771. szeptember 11-én született, és 1806-ban halt meg, hihetetlenül fiatalon, 35 évesen. Egy Selkirkshire-i bérfarmon nőtt fel. A farm a Buccleuch hercegéé volt, aki egyébként az utánozhatatlan Nick Caraway fiktív karakterének egyik őse, a rejtélyes Jay Gatsby bizalmasa és barátja F. Scott Fitzgerald híres művében, "A nagy Gatsby"-ben. Ki tudja, hogymiért választotta Fitzgerald Buccleuch hercegét Caraway távoli skót elődjének?

De a valódi herceg nem volt kevésbé fontos, hiszen ő volt a földesura a fiatal Parknak, aki 17 évesen otthagyta a családi farmot, hogy továbbtanuljon és a híres Edinburgh-i Egyetemre járjon. Kétségtelenül nem véletlen, hogy a hamarosan híressé váló Park a skót felvilágosodás korában az Edinburgh-i Egyetemen tanult. Park néhány korábbi kortársa aaz egyetemen tanultak vagy tanítottak olyan híres skót gondolkodók és filozófusok, mint David Hume, Adam Ferguson, Gershom Carmichael és Dugald Stewart. Tagadhatatlan, hogy ez az egyetem a korszak legjelentősebb gondolkodói, felfedezői, kalandorai, feltalálói, tudósai, mérnökei és orvosai közé tartozott. Park orvosként és felfedezőként is csatlakozott ezekhez a sorokhoz.Park tanulmányai közé tartozott a botanika, az orvostudomány és a természettudomány. 1792-ben kiválóan teljesített, és diplomát szerzett.

Tanulmányai befejeztével a nyarat botanikai terepmunkával töltötte a skót Felföldön. De ez nem volt elég ahhoz, hogy kielégítse a fiatalember kíváncsiságát, és tekintete kelet felé, a titokzatos Kelet felé fordult. Mungo sebészként csatlakozott a Kelet-indiai Társaság egyik hajójához, és 1792-ben az ázsiai Szumátrába utazott. Úgy tért vissza, hogy egy új szumátrai halfajról írt tanulmányokat. Szenvedélyévela botanika és a természetrajz iránt, sokban osztozott a néhány évvel később őt követő természettudós, Charles Darwin jellemzőiben. Park szumátrai természeti élményeivel kapcsolatban egyértelmű, hogy azok egyértelműen lángra lobbantották lelkében az utazás szenvedélyét, és meghatározták bátor és merész élete további útját. Másképpen fogalmazva, Szumátrán volt az a hely, ahol a magja aA felfedezés és a kalandvágy elültetése, az utazás és a felfedezés szilárdan gyökeret vert Park bátortalan szívében.

1794-ben Park csatlakozott az Afrikai Egyesülethez, és 1795-ben a találóan "Endeavour"-nak nevezett hajó fedélzetén elhajózott a nyugat-afrikai Gambiába. Ez az út két évig tartott, és próbára tette Park minden elszántságát és tartalékát. 200 mérföldet tett meg a Gambia folyón, és ezen az úton fogságba esett, és 4 hónapra bebörtönözte egy mór törzsfőnök. Fogságának körülményeit csak az alábbiakban tudjuk meg.Valahogy sikerült megszöknie egy rabszolgakereskedő segítségével, de további katasztrófa érte, amikor súlyos lázban szenvedett, és csak éppenhogy túlélte. 1797 decemberében, Skóciába való visszatérésekor, két évnyi utazás után, beleértve a Nyugat-Indiákon át vezető visszaútját is, valójában halottnak hitték! Park mindenkit nagy meglepetést okozott azzal, hogy visszatért...viszonylag sértetlenül!

Mungo Park egy afrikai nővel "Segóban, Bambarában", illusztráció az "Egy felhívás az amerikaiak afrikaiaknak nevezett osztálya érdekében" című könyvből, 1833.

Nem tért vissza üres kézzel sem, hiszen epikus utazását egy műben foglalta össze, amely hamarosan a kor bestsellerévé vált. 1797-ben jelent meg "Utazás Afrika belső vidékein" címmel, és amellett, hogy naplót írt élményeiről, a természetről és a vadvilágról, amellyel találkozott, a mű az európaiak és afrikaiak közötti különbségekről és hasonlóságokról is szólt, és miközben megjegyezte, hogyPark azt írja az előszóban, hogy "mint művet, semmi más nem ajánlja, csak az igazság. Ez egy egyszerű, leplezetlen történet, mindenféle igényesség nélkül, kivéve, hogy azt állítja, hogy bizonyos fokig bővíti az afrikai földrajz körét". A mű hatalmas sikert aratott, és megalapozta Park hitelét, mint az afrikai földrajz szakértőjének.Nyugat-Afrika és rettenthetetlen felfedező.

Mungo ezután rövid ideig viszonylag nyugodtan élt, majd 1801-ben a skót határvidéken fekvő Peeblesbe költözött, miután 1799-ben megnősült. Két évig praktizált itt orvosként, de a vándorlási vágya nem hagyta alább, és szíve Afrikában maradt.

1803-ban engedett ennek a vágynak, amikor a kormány kérésére újabb expedíciót indított Nyugat-Afrikába, és 1805-ben visszatért a kontinensre, amelyet annyira hiányolt. Visszahajózott a Gambiába, ezúttal azzal az elhatározással, hogy végigköveti a folyót egészen a nyugati parton lévő végéig. Az utazást azonban már a kezdetektől fogva rosszullétek kísérték. Bár mintegy 40 fővel indult útnak.Az európaiak, amikor 1805. augusztus 19-én Afrikába értek, miután a hajóban pusztított a vérhas, már csak 11 európai maradt életben. Ez azonban nem tántorította el, és egy átalakított kenukból kialakított csónakon nyolc megmaradt társával elindult átkelni a folyón.

Több mint 1000 mérföldet tett meg, miközben mindvégig visszaverte az agresszív bennszülöttek és a falánk vadállatok támadásait. Útközben a Gyarmati Hivatal vezetőjének írt levelében azt írta: "Kelet felé indulok azzal a szilárd elhatározással, hogy felfedezem a Niger végét, vagy elpusztulok a kísérletben. Bár az összes európai, aki velem van, meghalna, és bár én magam is félig-meddigmeghaltam volna, akkor is kitartanék, és ha nem sikerülne elérnem az utam célját, akkor legalább a Nigeren meghalnék."

Mungo Park emlékmű Selkirkben, Skócia

Mint kiderült, Mungo Park, a felfedező, kalandor, sebész és skót kívánsága teljesült. 1806 januárjában, mindössze 35 évesen, kis kenuját végül elborította egy bennszülött támadás, és belefulladt a folyóba, amelyet annyira szeretett. Állítólag földi maradványait a folyó partján, Nigériában temették el, de hogy ez valóban így van-e vagy sem, valószínűleg rejtély marad.Az azonban tagadhatatlan, hogy Mungo Park úgy érte el a végét, ahogyan ő maga is szerette volna, a Niger folyó nyelte el egészben Afrikában, felfedezőként a végsőkig.

Terry Stewart, szabadúszó író.